A ZSBP Podcast legújabb adásában Zsigmond Barna Pál beszélgetett Jankovics Róberttel, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökével és a horvát parlament képviselőjével. A diskurzus középpontjában a horvátországi magyarság jelenlegi helyzete, politikai mozgástere és jövője állt, de szó esett a kisebbségi érdekképviselet stratégiájáról, a zágrábi kormányzati együttműködésről, valamint az Európai Unió és a térség biztonságpolitikai kihívásairól is. A beszélgetés betekintést adott abba, miként válhat egy létszámában kicsi közösség meghatározó politikai tényezővé egy megosztott parlamenti rendszerben.
„Ha nemzeti kisebbség nem az asztalnál kap helyet, akkor az asztalon lesz felszolgálva.”
Ez a beszélgetés legerősebb és legtömörebb politikai állítása. Jankovics Róbert ezzel foglalja össze a kisebbségi politizálás alapelvét: a részvétel nem opció, hanem létkérdés.
A mondat jelentősége túlmutat Horvátországon. A Kárpát-medence több magyar közössége számára is alapkérdés, hogy kívülről kritizálják-e a többségi hatalmat, vagy belülről próbálják érvényesíteni érdekeiket. A horvátországi modell egyértelműen az utóbbi mellett tesz hitet.
„Történelmi távlatban talán most a legjobb magyarnak lenni Horvátországban.”
Ez a kijelentés erős, különösen annak fényében, hogy a közösség a kilencvenes évek háborújának közvetlen elszenvedője volt. A kelet-szlavóniai térségben zajló harcok nemcsak demográfiai, hanem identitásbeli törést is okoztak.
A mondat mögött három tényező áll:
- a magyarországi nemzetpolitikai támogatások stabilitása 2010 óta,
- a horvát kormányzattal kiépített partnerségi viszony,
- valamint az intézményrendszer megerősítése (oktatás, kultúra, sport).
A kijelentés politikai üzenete: a kormányzati részvétel kézzelfogható eredményt hozott.
„Most rajtunk múlik a többség.”
A 2024-es horvát parlamenti választás után a kisebbségi képviselők – köztük a magyar – nélkül nem alakult volna stabil kormány. Ez rendkívüli politikai súlyt ad egy létszámában kicsi közösségnek.
A beszélgetésből kiderül: ez a pozíció egyszerre lehetőség és teher. A döntés után „fél ország imád, fél ország utál”. A kisebbségi képviselő így nem pusztán közösségi érdekképviselő, hanem országos politikai tényező is.
Schengen mint történelmi pillanat
A podcast egyik visszatérő motívuma a schengeni csatlakozás jelentősége. Jankovics szerint ha csak ezt az eredményt érték volna el az elmúlt években, már az is megérte volna.
A határ megszűnése a Drávaszög és Magyarország között:
- gazdasági könnyebbség,
- kulturális kapcsolaterősítés,
- és identitáspolitikai fordulat.
A fiatal generáció számára a „nincs határ” élménye már természetes. Ez hosszú távon erősebb kohéziót teremthet a régióban.
„Az elvándorlás már nem.”
A demográfiai kérdés kulcstéma. Az uniós csatlakozás utáni években sokan Nyugat-Európába mentek dolgozni. A beszélgetés szerint azonban az elmúlt öt évben inkább visszaszivárgás tapasztalható.
Jelentős állítás, hogy a legnagyobb akadály nem mindig gazdasági, hanem mentális: a hazatérők társadalmi elfogadása. A politikai vezetés célja, hogy a visszatérés ne stigma, hanem lehetőség legyen.
EU, szuverenitás és biztonságpolitika
A beszélgetés érinti az Európai Unió jövőjét, Szerbia csatlakozását és a sorkatonaság visszaállítását is. Fontos megállapítás, hogy Horvátországban – a háborús múlt miatt – szélesebb konszenzus övezi a nemzeti érdek képviseletét.
A sorkatonaság visszahozása a térség biztonsági bizonytalanságára adott válaszként jelenik meg. A magyar közösség ezt nem fogadta elutasítóbban, mint a többségi társadalom.
Sport mint identitáspolitika
A Várdaróc labdarúgó-akadémia példája túlmutat a futballon. A projekt magyar–horvát közös finanszírozásban valósult meg, és több mint száz utánpótlás-játékost fog össze.
A kulcsüzenet: a sport nem pusztán infrastruktúra, hanem identitásmegtartó eszköz. Egy kisebbségi közösség számára közösségszervező erő.
