Újpest egyik legismertebb építménye, a Víztorony, több mint egy évszázada áll a város szívében, emlékeztetve a fejlődés és az iparosodás időszakára. Az 1900-as évek elején a település vízellátása komoly kihívást jelentett, ezért 1904-ben a belügyminiszter utasítására megindultak a tervek egy új vízmű létesítésére. Bár a politikai és közigazgatási változások miatt a képviselőtestület csak 1908 végén foglalkozott érdemben a kérdéssel, végül a vízmű megépítése mellett döntöttek, amelynek kapacitását 60 000 lakosra és napi 120 liter fejenkénti fogyasztásra méretezték.
A vízmű megvalósítására három ajánlat érkezett, köztük két fővárosi társaság és egy belga cég, utóbbi nyerte el a koncessziót kedvezőbb feltételeivel. A Víztorony építése 1911-ben kezdődött, júliusban az alapkiemeléssel, és októberre már a főfalak álltak a medence alatt. Ezt követően megkezdődött a vasbeton szerkezetek kialakítása, a medence szerelése és a hőszigetelő parafalemez burkolat felhelyezése, amely egyedülálló megoldás volt akkoriban.
A torony szerkezeti megoldásai igazodtak a homlokzati követelményekhez, különös figyelmet fordítva a tető és a medence súlyára, valamint a szélnyomásra. Az építmény alapozása egy 19 méter átmérőjű és 2,4 méter vastag betonlemezből állt, míg a fő teherhordó rész téglából készült, a falvastagság pedig 1,8 méter volt. Az építészeti kialakításnál az is szempont volt, hogy a torony a város díszévé váljon.
Az építkezést az “Ister” Magyar Vízmű Részvénytársaság végezte Zarka Elemér műszaki tanácsos tervei alapján, a Víztorony tervezője pedig Dümmerling Ödön építész volt. Az építkezést Schreiber Gyula újpesti vállalkozó irányította, a vas- és vasbetonszerkezeteket pedig helyi műhelyek készítették. A munkák során különös gondot fordítottak a szerkezetek precíz kivitelezésére, hogy az épület hosszú távon is állja a környezeti hatásokat.
A Víztorony az 1950-es évektől a Fővárosi Vízművek kezelésébe került, és egészen 2003 februárjáig szolgálta ki a környékbeli ipari létesítményeket. Azóta használaton kívül helyezték, de továbbra is Újpest egyik jelképének számít. A városkép meghatározó eleme nemcsak műszaki értelemben, hanem történeti és esztétikai szempontból is, emlékeztetve a város fejlődésének egy fontos korszakára.
A Víztorony ma már nem csupán egy régi vízellátó mű, hanem a helyi közösség büszkesége, amely a múlt és a jelen összekapcsolódását jelképezi. Az építmény megőrzése és karbantartása fontos feladat a város számára, hogy az utókor is megcsodálhassa ezt a műszaki remekművet és városi szimbólumot.
