Ma, a holokauszt nemzetközi emléknapján az újpesti zsidóság tragédiájára emlékezünk. 1944 előtt Újpest rendelkezett az ország egyik legnagyobb és legfontosabb zsidó közösségével: az 1941-es népszámlálás adatai szerint a város 76 000 lakosából több mint 12 000 fő vallotta magát zsidónak, de a zsidótörvények hatálya alá esők száma ennél is magasabb volt. A közösség meghatározó szerepet töltött be a helyi iparban, különösen a bőr- és faiparban, valamint a kereskedelemben.
A rendszerszintű üldöztetés 1944. májusában érte el a csúcspontját, amikor kijelölték az újpesti gettót a mai Szent István tér és a környező utcák területén. Június végén a hatóságok megkezdték a gettó kiürítését: az embereket a Dunakeszi úti téglagyárba terelték, ahol embertelen körülmények között több mint 16 000 embert (újpesti, rákospalotai és környékbeli lakosokat) zsúfoltak össze. Innen indultak el 1944. július elején azok a marhavagonokból álló szerelvények, amelyek az áldozatokat Auschwitz-Birkenauba szállították.
A háború utáni adatok döbbenetesek: az elhurcolt újpestieknek alig 15-20%-a tért vissza. A veszteség nemcsak számszerű, hanem strukturális is volt; a város elvesztette értelmiségének és iparos rétegének jelentős részét. Ma a Berzeviczy utcai zsinagóga falán elhelyezett emléktáblák és a város szerte megtalálható botlatókövek emlékeztetnek minket a precízen dokumentált, mégis felfoghatatlan pusztításra.
