Miközben a balliberális média egyfajta modern akcióhősként próbálja eladni a Magyar Honvédség korábbi reklámarcát, a csillogó máz mögött egy sokkal sötétebb történet rajzolódik ki: a sértett önérzet, a politikai opportunizmus és a katonai eskü sárba tiprása.
Vannak történetek, amelyek annyira filmszerűek, hogy már az első pillanatban gyanút keltenek. Ilyen a Telex által gondosan felépített „pálinkás szilveszter” meséje is, amelyben minden megvan, ami egy gyenge hollywoodi forgatókönyvhöz kell: titkos fenyegetések, drámai feszültség és egy „igazságosztó” hős, akit a sajtó máris a „magyar Jack Reacher” névvel ruházott fel. De ha lehámozzuk a sztoriról a liberális portálok által rákent sminket, a rideg valóság marad: egy jól fizetett statiszta pálfordulása.
A történet főszereplője nem a semmiből bukkant elő. Évekig ő volt a Magyar Honvédség egyik legfontosabb PR-eszköze. Olyan produkciókban díszelgett a „kemény katona” szerepében, mint a ,,S.E.R.E.G.” vagy a ,,Sárkányok Kabul felett”. A sajtóhírek szerint ezekért a szereplésekért több tízmilliós javadalmazást vett fel.
Érdekes módon akkor még nem zavarták a „rendszer hibái”. Amíg a reflektorfény égett és a bankszámlájára érkeztek az állami milliók. Addig esze ágában sem volt megkérdőjelezni a parancsnokait vagy a politikai vezetést. A „morális ébredés” pontosan akkor következett be, amikor a katonai karrierje zátonyra futott, és az anyagi források elapadtak.
Kényes információk, mint politikai valuta:
Ami azonban igazán aggasztó, az nem a hirtelen jött ellenzékiség, hanem a katonai eskü semmibevétele. Egy hivatásos katona számára a bizalmas információk kezelése nem választható opció, hanem szent kötelesség.
A „pálinkás szilveszter” története – minden bizonyítékot nélkülöző, szubjektív elbeszéléseken alapulva – nem más, mint a Magyar Honvédség tekintélyének rombolása.
Az, hogy valaki belső, operatív működésre vonatkozó (vagy annak látszó) adatokat oszt meg a nyilvánossággal a saját népszerűsítése érdekében, a szakmában egyet jelent a hazaárulással.
Magyar Péter legújabb „statisztája”
Lássuk be: ez a karakter nem önmagától mozog. A politikai kontextus világos: Magyar Péternek szüksége van olyan arcokra, akik azt az illúziót keltik, hogy „belülről” bomlasztják a rendszert. A „magyar Jack Reacher” azonban nem főszereplő ebben a darabban, csak egy hasznos balek.
Magyar Péter politikai színházában ő a következő eldobható statiszta. Ahogy korábban Michael Flynn tábornok az USA-ban, úgy ez a magyar ex-katona is a saját szakmai hitelét égeti el pillanatnyi médiafigyelemért. A sorsuk közös: amint a politikai gazdáik kisajtolták belőlük az utolsó csepp lejárató potenciált is, a süllyesztőbe kerülnek.
Miért pont egy katona?
A módszer lényege a pszichológiai hadviselés. A választók tisztelik az egyenruhát, így ha egy katona mondja, hogy „baj van”, az nagyobbat üt. A politikai technológusok – jelen esetben Magyar Péter és csapata – pontosan tudják: egy sértett, szereplésvágytól fűtött ex-tiszt a legjobb eszköz a bizalom aláásására.
A „magyar Jack Reacher” nem hős, hanem egy szerepét vesztett celeb, aki eladta a mundér becsületét. Aki tegnap még milliókért népszerűsítette a sereget, ma pedig a bajtársait elárulva kotyog ki kényes információkat, az nem az igazságot szolgálja – csak a saját sértett egóját és a baloldali kampánygépezetet.
A „magyar Jack Reacher” története egy olcsó politikai termék, amit azért csomagoltak katonai zubbonyba, hogy könnyebben csússzon le az emberek torkán: a hűség nem akkor dől el, amikor villognak a vakuk, hanem amikor az embernek akkor is tartania kell a hátát, ha nem fizetnek érte extra lóvét. Aki eladja a mundér becsületét egy politikai kalandor kedvéért, az nem hős, hanem egyszerű áruló. És ahogy Flynn esetében is láttuk: a történelem végül mindig a helyére teszi az ilyen „statisztákat”.
Fotó: Magyar Péter Facebook
